Az ő szeretete a szellő könnyedségével hull reám,
A légzését hallgatom: hangja, mint a tenger hullámzása.
Mindent elgondoltam róla, vágyban és dühben égve,
Belepörögtünk a sötétségbe; a föld tűzbe volt.
Visszaveheti, talán visszaveszi egy nap...
Tehát kémkedtem utána, hazudtam, hamis ígéreteket tettem neki,
Aztán hallom a nevetését feltörni, feltörni a mélyből,
Elvárom, hogy bizonyítsa szeretetét, elveszek, amit csak tudok,
A végletekig taszítom, hogy lássam összetörik-e?
Talán visszaveszi, visszaveheti egy nap...
Nos, láttam a figyelmeztetéseket üvölteni minden oldalról,
Könnyű tudomásul sem venni őket, Isten tudja, hogy megpróbáltam.
Ez a sok kísértés az ígéretemet hazugsággá alakította,
Amíg már nem tudtam látni a veszélyt, vagy hallani az emelkedő árt.
Ő vissza tudja venni, vissza fogja venni egy nap.
Ő vissza tudja venni, vissza fogja venni egy nap.
Ő vissza tudja venni, vissza fogja venni egy nap.