Tűzoltó dal lyrics

Sziréna hangja szólít, megyünk, ha menni kell,

A lángok nagy haraggal már az égig csapnak fel.

Kezünkben bontóbalta, fejünkön vassisak,

A tűznyelvek a létra végén körbe nyaldosnak.

Koromtól piszkos arcunk, de szemünk hófehér,

S mint tépett angyal, törünk át a füstgomoly ködén.

A pokol tornácáról is elrugaszkodunk,

S a halál torkából erővel visszarángatunk.

Jöhet nekünk a szélvész, jöhet nekünk az ár,

A hajnal első fénye már a gátakon talál.

S ki roncsok közt reked, annak egy remény marad,

Egy felé nyújtott kéz, ami a bajban megragad.

Az üszkös házfalak közt a végzet árnya les.

De ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz.

S ha egyszer majd az Úr mégis elszólítana,

Hát megköszönöm neki, hogy nem éltem hiába.

Mi esküszünk, ha kell, szembeszállunk bármivel.

A tűz, a víz, a föld minket örökre összeköt.