Én, emlékszem rád...
Úgy, hitted úgy
Az út majd kifut,
Nincs több, állomás!
De jött egy vonat
És füstje alatt annyi más...
Tűz, mért pusztít el,
Mért perzsel fel, mindent, mi szép?
Mért űz, száz léten át,
Ha minden hibád, a lelkedben ég?
Múló időt,
Mint édes likőrt
Töltsd hát, újra itt!
Emlékezünk, s tán így létezünk
Holnapig...
Tűz, mért pusztít el,
Mért perzsel fel, mindent, mi szép?
Mért űz, száz léten át,
Ha minden hibád, a lelkedben ég?
Kórus: Tűz, mért pusztít el...
Ének:
Mint szikra lobban, a szó, mit nem mondtál...
Minden egy pillanatban kezdődik el talán...
Hát én leszek, ki mindent újra él,
Én leszek a kezdet, én leszek a vég,
Leszek aki még,
Leszek aki száll...
Lángoló, vad ég,
Mindenen innen, mindenen túl, a mindenség
Ajtajában én:
Rajtad állnak még az álmok, vagy
Minden üszkös kép...
Én emlékszem rád!