Hol vagy?
A mosolyod már nem olvadt.
Ragyognál, mint a nap,
de a tükröd nem hagy.
Elárul,
száz szilánk aláhull,
csak ennyi maradt,
bennük nézed magad.
Refrén:
Törött tükör, ne törd a fényt,
benned tudod, még a szép sem szép.
Hát mért, mért hallgatsz rá?
Engedd szabadon a sugarakat,
és felragyog majd lassan a nap,
a tükör másik oldalán.
Hanyagul,
lépj végre túl!
Amit neked mutat,
az nem is te vagy.
Leláncol,
eltorzított százszor,
de ha a szemed szabad,
csak akkor látod magad.
Refrén:
Törött tükör, ne törd a fényt,
benned tudod, még a szép sem szép.
Hát mért, mért hallgatsz rá?
Engedd szabadon a sugarakat,
és felragyog majd lassan a nap,
a tükör másik oldalán.
Add meg magad a reggeli napnak,
sugarai most beléd harapnak,
letépik az álruhát,
újjászületik benned a vágy,
hogy meglásd magadban a csodát!
Refrén:
Törött tükör ne törd a fényt,
benned tudod, még a szép sem szép.
Hát mért, mért hallgatsz rá?
Engedd szabadon a sugarakat,
és felragyog majd lassan a nap,
a tükör másik oldalán.