Bánat, bánat, de megettél,
mennyit a földbe nem tettél,
be jobb volna, odatennél,
csak a búval ne értenél.
Meg kell a búzának érni
mert minden nap új szél éri,
el kell a szívemnek fogyni,
mert minden nap új bú éri.
Erdő, erdő, de magas vagy,
szülőhazám, de messze vagy,
ha az erdőt levághatnám,
határidat megláthatnám.
Mikor haz’ol elindultam,
szívem is volt, nem búsultam,
határimat meghaladtam,
szívem se volt, úgy búsultam.
Otthon voltál, otthon lész,
ahol csak jársz, merre lépsz,
Kék hegyek, ha nyílanak,
lássa ég is: hazaérsz.
Hazatérsz, tovább nem mégy,
ember voltál, ember légy
Kék hegyek, ha nyílanak,
otthon vagy, tovább nem mégy.