Álmomban Makóra busszal járok én is,
Néha űrhajóval, de most busszal mégis.
Leszállok a hídnál, ahol soha senki -
Két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni,
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket,
Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
Menni vagy meghalni, ki erre, ki arra.
A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba,
És más titokzatokba,
És más titokzatokba.
De jó visszajönni! Nyárfák közt repülni!
Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is!
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
Nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket,
Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
Menni vagy meghalni, ki erre, ki arra.
A töltésen vonat fut üvegcsillagokba,
És más titokzatokba, új titokzatokba,
Más titokzatokba, új titokzatokba.