Gyerek se volt
Még a bűnök előtt
Akkor kezdte dúdolni őt
Csak rügyek nőttek
A tagok helyén
Azt sem tudta, ki az az én
De szólt, hogy
Örökre enyém
De mindig várom
Nem valóság
Bár nem is álom
Ahogy átölel
Nem vádol semmivel
Csak ölel
Győzött az idő
És az élet után
Tagjaiból kidőlt platán
Szívéből gyűrött
Rongylabda lett
De egy valamit nem feledet
Dalolt, hogy
Örökre enyém
De mindig várom
Nem valóság
Bár nem is álom
Ahogy átölel
Nem vádol semmivel
Csak ölel