Tábori posta lyrics

Hol a magas hegyek júniusban fehér kucsmát hordanak

És pisztrángrajok úsznak el a korhadozó híd alatt

Hol lenn a völgyben kétszáz kémény füstfelhőket ereget

Élt egy asszony magányosan, férjéről várt híreket

Két éve már, hogy tábori lap nem oldotta magányát

Reménykedve várta mégis minden nap a postáját

A kertkapuhoz kisétálva leste meg a hírhozót

És könnyes szemmel sétált vissza, ma sem kapott semmi jót

Egy nap aztán furcsa levél érkezett a címére

Csináltasson igazolványt megváltozott nevére

Megírták, hogy mikor menjen, melyik házba és hova

Így lett Kovács Máriából Maria Kovachova

Ki tudja már, mennyi hosszú év repült el azóta

Hogy utoljára levelet hozott ki neki a posta

Esténként férje fényképét fekteti párnájára

Beszél hozzá, simogatja és hűségesen várja

Egyszer aztán nyílt az ajtó és ott állt a vén baka

Mankójára támaszkodva a fogságból tért haza

Nem szóltak, csak nézték egymást, mint szerelmük hajnalán

Nézte egymást némán az az ifjú és a szép leány