Ha majd rám találsz valahol,
és mellettem állsz,
akkor nem érzed,
hogy fáj a szív.
Mert a szemeddel már látod,
mi a szívedben élt,
s már nem kell,
hogy visszanézz.
Ha majd elérlek valahol,
és mellettem állsz,
akkor nem érzed,
hogy fáj a szívem.
Tudom néha meg-megállsz,
hogy visszanézz,
de én nem engedlek
többé el.
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el! ... Csak nekem mondd el!
Ha majd elérlek valahol,
s csak engem vársz,
akkor elhinnéd talán,
amit érzek.
Mert a szemeddel már látod,
mi a szívemben él,
és nem kell,
hogy visszanézz.
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el! ... Csak nekem mondd el!
Hogyha rám találsz valahol,
és mellettem állsz,
akkor nem érzed,
hogy fáj a szív.
Mert a szemeddel már látod,
mi a szívedben él,
S érzed, hogy érted
vagyok én.
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem ... Csak nekem mondd el! ... Bármi fáj!