Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is
Csúf egy béka volt, hízelgõ kis hamis
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnõtt
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog
Szeme tűzben ég
Táncol már ha lép
Milyen boldog, szép!
Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk
Hisz Júlia egy angyal
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége
Állnak a cél elõtt, két gyönyörû felnõtt
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége
Istenem adj erőt, tudjam vezetni őt
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek
Szeme tűzben ég
Táncol már ha lép
Milyen boldog, szép!