Szegény mélabús lélek [Poor Unfortunate Souls] [English translation]

Én elismerem, hogy gonosz voltam régen.

Nem csak tréfa volt, hogy úgy hívtak: banya.

Ám, de mostanára már, a lelkem jóra vár,

Hisz, olyan lettem, mint egy jó anya! - Bizony, igen!

Jó, hogy értek még a bűbájoskodáshoz.

Ez a varázserő sose hagyott el.

Hogyha nem nevetsz ki, -e szív csak addig él,

Amíg segíthet a nyomorultakon. -megható-

Szegény mélabús lélek!

Úgy fáj, a vágy.

Ez így szeretne fogyni,

Az egy lányt akar szerezni,

És én segítek! Naná, hogy!

Szegény mélabús lélek!

Oly kár, hogy fáj!

Mind eljönnek hozzám, és zokogva sírják: varázsolj már!

meg is teszem! Naná, hogy!

Bizony néha megesett,

Soknak hálára se telt,

De végül tőlük is megkaptam béremet!

Igen, volt néhány panasz,

Mégis csak nálam lelet vigaszt,

Az a szegény mélabús lélek!

A férfinép mind utálja a blablát,

Ha sokat fecsegsz, uncsi leszel még.

A földi férfi csendes nőt kér,

Keze járjon ne a szája,

Tudja jól, hogy nem kell sok beszéd.

Gondolkozz! Semmire se jók a szóvirágok,

A úriember nem is él vele,

Viszont imádja a nőt, aki csendesen rajong,

És hallgatva is mindent megszerez!

Gondolkozz!

Szegény mélabús lélek!

Döntsd el már,

Van rá mód!

Nagyon elfoglalt vagyok,

És időm kérlek ne rabold,

Nem sok az ár. Hangocskád.

Te szegény mélabús lélek!

Úgy fáj, a vágy.

Ha át szeretnél jutni,

Lányom, vámot kell fizetni,

Ennyit mér ne szánnál rá?

Hát itt a toll és írd alá

-Végre kezemben van a leány-

Hát nem is olyan kár,

hogy a bús lélek úgy fáj!

Hát abraka-dabra süvítsen a tengeri szél,

Jöjj influenza, kanyaró, s akut bronchitis a hangod enyém!

Most énekelj!

Énekelj tovább!