A hó csillog ma a hegy tetején
Minden nyomot elfed már
A kietlen jég világa
Mi egyedül az enyém
A szívem mélyén sűrű hóvihar tombol
Ugyan, hogy tudnám csitítani már?
Nem láthatják, nem érthetik
Fogadj szót, és baj nem érhet, csitt!
Titkold, őrizd és rejtsd el jól!
Hát ennyi volt!
Szabadon! Szabadon!
Nem hazudok többé már
Szabadon! Szabadon!
Ezer élmény vár még rám
Nem számít az, hogy mit mond más!
Jöhet száz orkán
A fagy soha nem hagyott cserben még
Milyen más az élet,
ha nincs, mi visszatart
És a félelem béklyóit
Letépi most e kar
Na, lássuk hát, hogy mennyit tudsz
Hol a határ, és attól meddig jutsz
Nem köt több törvény, szó sem tilt
Csak hív
Szabadon! Szabadon!
Nincs más, csak a szél és én
Szabadon! Szabadon!
A könnyem sem kísér
Itt állok és itt várok
Jöhet száz orkán
E bűbáj áttör mindent, hóba búj a táj
A lelkem táncol, jégkristály fed hegyet, völgyet már
És bármit megdermesztek, csak akarnom kell
A régi énemet
A múltba kergetem
Szabadon! Szabadon!
A hajnali fény nem bánt
Szabadon! Szabadon!
E kislány nővé vált
Hív a vágy, minden álmom szép
Jöhet száz orkán
A fagy soha nem hagyott cserben még