A nyálkás ősz egy hanyag tüsszentéssel
Terítette be a nyarat feledéssel
A zárójelbe kényszerült napsugarak
Még égették kicsit a telepi falakat
És délután eleredt a koraőszi eső
Szaladtunk fogtuk egymás kezét
Az első csókunk csattanása ázott a térrel
A lyukas cipőink találkoztak éppen
A varjak alatt, amikor betakartak minket
Esernyőként óvtak, míg szitált az ég fenn
És nevettünk, mert boldogok voltunk
A nyár kimúlt, az ősznek dedikáltuk csókunk
Két kezdő gyerek egy miskolci utcán
Én emlékszem rád, te emlékszel rám?
A szívetem ott hagytam Miskolcon
(hát) ezért ne keresd nálam,
Mert nincs otthon
Csak a fák, csak a fák élnek
Tudják még, hogy mi volt a lényeg
Magányos úton a földben állnak
Örök szemlélői a világnak
Te vagy az árnyam! Te vagy a legális heorin
Ha zuhanék híd vagy ha repülnék kerozin
A koraőszi eső most is te vagy mikor érzem
Hogy vereti az arcom az eső a téren
A hintákat a vihar kócolja széjjel
Te vagy minden láncszem amit megmarok a szélben
És én ott vagyok ahol a szél beszél
Ahol a miskolci aszfaltra leültél
Ahol a reményünket üvegkalitkában
Őrizgettük együtt egy panellakásban
És a kölykök ricsaja éjszaka a parkban
Te vagy a beköszönő városi zajban
Az őszi fuvallat, ahogy belekap a hajba,
Rólad festett képet, amit feraktam balra
De a szívemet ott hagytam Miskolcon
Hát ezért ne keresd nálam,
Mert nincs otthon
Csak a fák, csak a fák élnek
Tudják még, hogy mi volt a lényeg
Magányos útona földben állnak
Örök szemlélői a világnak