Kergetted égen-földön, elbújt a boldogság-,
Mért’ kívül keresed-kutatod lelked otthonát?
Áttörtél árkon-bokron, de nőtt, nőtt a távolság,
Végül már nem lelt álom rád…
De bármerre jársz, vigyen a remény,
Mert választ találsz az út mentén
Több vagy, nem egy név- hiszen él benned ezer év,
Benned a béke, a csillagok fénye, a Mindenség!
Szállhatsz a dallal,
Szívedből szóljon az ének!
Várhatsz a harccal, várhat rád…
Szállhatsz, mint angyalhaj,
Az álmodról szóljon az élet-,
Bátrabban hajtsd a hintát!
Benned van szíved vágya, benned a boldogság-,
élhetsz- mint szerelem- szabadon, mért’ vársz több csodát?!
Ő mindig melletted volt, érezd, hogy szól hozzád
“Szebb vagy és jobb, mint gondolnád.”
Bármerre jársz, utad hazaér
A tűz kell, ha voltál kobor szél.
Száz föld nem elég, csak otthon vár menedék-,
Ott van a béke, a csillagok fénye, a Mindenség!
Szállhatsz a dallal,
Szívedből szóljon az ének!
Várhatsz a harccal, várhat rád…
Szállhatsz, mint angyalhaj,
Az álmodról szóljon az élet-,
Bátrabban hajtsd a hintát!
Több vagy, nem egy név, hiszen él benned ezer év,
Benned a béke, a csillagok fénye, a Mindenség!
Szállhatsz a dallal,
Szívedből szóljon az ének!
Várhatsz a harccal, várhat rád…
Szállhatsz, mint angyalhaj,
Az álmodról szóljon az élet-,
Bátrabban hajtsd a hintát!