Száll a korom, száll a korom, ez mégse rossz,
egy kéményseprő mindig szerencsét hoz.
Száll a korom, száll a korom, száll szerteszét,
de kit érdekel, hogyha kormos az ég?
Csak nevess felém, és jó szerencsét!
Mondják, az élet egy létra csupán,
s én itt állok mindig a felső fokán.
És ne higgye senki, hogy bolond s botor,
ki egész nap kémények mélyén kotor.
Száll a korom, száll a korom, ez mégse rossz,
egy kéményseprő mindig szerencsét hoz.
Száll a korom, száll a korom, száll szerteszét,
de kit érdekel, hogyha kormos az ég?
Csak nevess felém, és jó szerencsét!
A háztetők között csak füstfelhő száll,
de úgy élek én ott fönn, mint egy király.
Bár tetőtől talpig oly piszkos vagyok,
a szénpor itt rajtam, mint gyémánt ragyog.
A háztetők világa pompás világ,
ezt régóta tudják az összes cicák.
Hol elbújt a nap, hol örök az éj,
hol bújócskát játszik az árnyék s a fény.
Megtalálsz engem, ott élek én.
Száll a korom, száll a korom, ez mégse rossz,
egy kéményseprő mindig szerencsét hoz.
Táncolva járok a ház tetején,
csókokat dobnak a lányok felém.
Száll a korom, hadd szálljon, mit bánom én!
Száll a korom, hadd szálljon, mit bánom én!