És én most sem bírlak sokkal jobban téged
Mint amikor elhagyhattam ezt a szűk szobát
Mikor itt van látod a világ vége tényleg
Akkor kell magadba szívni az illatát
Hát én is magamba szívom mélyen az illatát
Mos' csak fekszem a padlón, az ajtó zárva
Hányszor, de hányszor mondtam már, itt megtalálsz
De te nem jöttél, én meg csak vártam rád hiába
Pedig ez még ugyan az a régi ház
Tudod te jól, hogy hol a csengő, ha éppen erre jársz
Nem, ez nem a világ vége
Csak az életünk csendesebb része
Hát szüless meg újra és kezdj élni végre
Ez itt nem a világ vége
Csak a régi legutolsó éve, hát
Lélegezz mélyeket és kezdj élni végre
Ez már elkezdődött, nem dobhatod félre
De a lényeg napról napra jobban látható
Hiába vannak a szavaid a kőbe vésve
Lehet, hogy kell egy másik kő, de minden szó újraírható
Én nem mondom, hogy nem változhat senki
De tudod, annyiszor csalódtam már
De ha tényleg képes lennél a másik úton menni
Én már azt se bánnám, ha elhagynál
És soha többé nem látnálak kinn a bejáratnál
Nem, ez nekem nem a világ vége
Csak az életünk csendesebb része
Hát szüless meg újra és kezdj élni végre
Ez itt nem a világ vége
Csak a régi legutolsó éve, hát
Lélegezz mélyeket és kezdj élni végre
És én most sem bírlak sokkal jobban téged
De ha elhagyod majd ezt a szűk szobát
És mögötted lesz végre a vége végleg
És elmormolsz néhány imát
Én majd a magasból csak mosolygok rád