Sword Chant [Hungarian translation]

[Az ádáz ember meséje:]

[I:]

A sötét árnyak lángoló kardja csapást mért a vidékre

Őrjöngő villámlással az ember karjaiba zuhant

És aláhullott az ősi tűz,

Alá az egekből a földre

A felhők félreálltak, ahogy a kard lehullott az égből

Tűz jelével megégetve, ki fog vajon rábukkanni

És a szürke felhők lenéztek, le az égből a földre

...Ahogy a fény formáit megfojtották

[II:]

Bátorság kezdett előbújni a hamvakból és füstből

És átkozott lett az éjszaka és áramlott a hideg szelekben

És a tengerből a lovagok lemasíroztak

A lenti mélységes barlangokba, le, ahol a régi varázsigék vannak

A háború gyarapodott a régi földeken és falvakban

Harci dobok dübörögtek a hegyekből fülsüketítő hanggal

Mindörökké fogják keresni a Kardot, míg csatában el nem esnek

...Most halld a csata hívószavát

Ki a halállal játszadozni merészel

Ki a sárkány leheletét szimatolja

Nincsen gyász az elesettekért

Elkezdődött a kard utáni kutatás

[Kőbe vésve:]

Hatalmas mint a hegyek és tengerek

Zord mint a föld és a koros fák

Aranyszín tavak csillogásából készült

Soha ki nem alvó tűzzel megláncolva

Sziklákat és köveket faragnak és formáznak

Mikor a folyók hevesen és hidegen folynak

Kísértse e dal múltadat

Mert e Kard végre a tiéd

Emeld karjaid, közel a csata

Iszapon és tiszta vizeken át

Vér színezi újra a földeket

Győzelem jelét küldi a szél