Elvetted a szívem, és egészben lenyelted,
És elrohantál, a szerelmem minden szavával,
És minden suttogás, ez a legrosszabb, kiürült egyetlen egy szóval,
Már csak űr van bennem.
Szóval inkább majd valami ismeretlen dologra bízom magam,
Édes semmiségben élek,
De próbálok remélni, anélkül, hogy ragaszkodnék,
Édes semmiségben élek,
És nehéz fejlődni,
És nehéz szeretni,
Mikor csak édes semmiséget kapok tőled,
Édes semmiség,
Édes semmiség,
Csak édes semmiséget kapok tőled.
Nem könnyű számomra, hogy elengedjem,
Mert,
Lenyelek minden egyes szót,
És minden suttogás, minden sóhaj,
Kieszi a szívemet,
És már csak űr van bennem.
Szóval inkább majd valami ismeretlen dologra bízom magam,
Édes semmiségben élek,
De próbálok remélni, anélkül, hogy ragaszkodnék,
Édes semmiségben élek,
És nehéz fejlődni,
És nehéz szeretni,
Mikor csak édes semmiséget kapok tőled,
Édes semmiség,
Édes semmiség,
Csak édes semmiséget kapok tőled.
És az nem elég,
Ha azt mondod, hogy érdekel,
Mikor,
Mindketten tudjuk, hogy a szavaid üresek,
Nem adsz nekem semmit!
Semmit!
Édes semmiség.
Édes semmiség.