Kidöntöttél, mint egy fát,
És visszahoztál engem.
És ez volt az, mi arra késztetett, hogy lássam,
Hol is hibáztam.
Egy polcra ültetsz engem,
És magadnak tartogatsz.
Csak magamat hibáztathatom,
És te is csak engem okolhatsz.
Tudnék írni egy dalt,
Száz mérföld hosszút.
Hát ez az, ahová tartozom,
És te hozzám tartozol.
És leírhatnám,
Vagy szétmaszatolhatnám,
Elveszthetném, majd megtalálhatnám,
Vagy elnyelhetné a tenger.
Sorbaállítottál,
Majd kitettél száradni.
És drágám ez volt az, mikor
Eltökéltem, hogy látnom kell téged.
Méretre vágtál,
És felnyílt a szemem.
Ráébredtem arra,
Hogy eddig nem láttam.
Tudnék írni egy könyvet,
Mit megrázónak tartana
A világ, és eldobnák.
Visszadobnák nekem,
És akkor leírhatnám,
Vagy szétmaszatolhatnám,
Elveszthetném, majd megtalálhatnám,
S akkor visszajönnél hozzám,
Mert nem nyelne el a tenger.
Tudnék írni egy dalt,
Száz mérföld hosszút.
Hát ez az, ahová tartozom,
És te hozzám tartozol.
Az utcák, ahol sétálsz,
Ezer háznyi hosszúak,
Hát ez az, ahová tartozom,
És te hozzám tartozol.
Ó, milyen jó így élni,
hogy nincs mit feladni,
Felejts, de ne bocsáss meg,
Ne szeress mindent, mit látsz.
Az utcák, ahol sétálsz
Ezer háznyi hosszúak?
Hát ez az, ahová tartozom,
És te hozzám tartozol,
Így nem nyel el a tenger.
Te hozzám tartozol,
Nem a tenger mélyére.
Igen, te hozzám tartozol,
Nem a tenger mélyére.