Majdnem megtanultuk a szerelem szavát
Tudtuk, majd nem tudtuk, és elvesztettük
A nyelvünk hegyén volt
Hogyan maradjunk, aztán továbbmentünk
Ilyen könnyen feladtuk
Nem kellett, nem kellett volna
Nekünk a szerelem szentírás volt
Az volt, de mi már nem vagyunk*
Amik voltunk, elrontottuk
Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én
Ez a szerelem a kezünkből evett
Először adott, majd elvették (őt tőlünk)
Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni
Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,
mint nyugodt tenger és hóvihar
A nyelvünk hegyén volt
Hogyan maradjunk, aztán továbbmentünk
Ilyen könnyen feladtuk
Nem kellett, nem kellett volna
Minek nekem most egy harmadik,
Mikor nevet adtál a boldogságnak
Itt a pont, bezárul a kör
De hiába, őrült én és őrült te
Nekünk a szerelem szentírás volt
Az volt, de mi már nem vagyunk*
Amik voltunk, elrontottuk
Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én
Ez a szerelem a kezünkből evett
Először adott, majd elvették (őt tőlünk)
Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni
Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,
mint nyugodt tenger és hóvihar
Nekünk a szerelem szentírás volt
Az volt, de mi már nem vagyunk*
Amik voltunk, elrontottuk
Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én
Ez a szerelem a kezünkből evett
Először adott, majd elvették (őt tőlünk)
Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni
Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,
mint nyugodt tenger és hóvihar