Sveto pismo [Hungarian translation]

Majdnem megtanultuk a szerelem szavát

Tudtuk, majd nem tudtuk, és elvesztettük

A nyelvünk hegyén volt

Hogyan maradjunk, aztán továbbmentünk

Ilyen könnyen feladtuk

Nem kellett, nem kellett volna

Nekünk a szerelem szentírás volt

Az volt, de mi már nem vagyunk*

Amik voltunk, elrontottuk

Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én

Ez a szerelem a kezünkből evett

Először adott, majd elvették (őt tőlünk)

Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni

Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,

mint nyugodt tenger és hóvihar

A nyelvünk hegyén volt

Hogyan maradjunk, aztán továbbmentünk

Ilyen könnyen feladtuk

Nem kellett, nem kellett volna

Minek nekem most egy harmadik,

Mikor nevet adtál a boldogságnak

Itt a pont, bezárul a kör

De hiába, őrült én és őrült te

Nekünk a szerelem szentírás volt

Az volt, de mi már nem vagyunk*

Amik voltunk, elrontottuk

Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én

Ez a szerelem a kezünkből evett

Először adott, majd elvették (őt tőlünk)

Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni

Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,

mint nyugodt tenger és hóvihar

Nekünk a szerelem szentírás volt

Az volt, de mi már nem vagyunk*

Amik voltunk, elrontottuk

Nem ezek vagyunk, nem ezek vagyunk, te és én

Ez a szerelem a kezünkből evett

Először adott, majd elvették (őt tőlünk)

Nélküled nem tudok élni, veled nem jó élni

Mert olyanok, mert olyanok vagyunk te és én,

mint nyugodt tenger és hóvihar