Suzanne [Hungarian translation]

Suzanne elvisz téged le a folyóparti házba,

Ahol hajók hangját hallod,

Maradnál még éjszakára,

És te tudod, kissé bolond,

De hát épp ezért szeretnéd,

Ahogy teát s narancsot kínál,

Hiszen nem vagy más csak vendég,

És te azt mondanád éppen,

Hogy ő nem szerethet téged,

Mikor, mint a folyó, elönti a bizonyosság a szíved,

Hogy te régóta hozzá tartozol.

És te útra kelnél véle,

Bárhová vakon követnéd,

És te tudod, bízhat benned,

Hiszen gondolatban tiéd lett már rég.

S tengerész volt Jézus,

mikor átkelt a vízen,

És sokáig csak figyelt,

Hogy a tenger miként üzen,

Mikor bizonyosság érte,

Hogy a fuldoklókon segít,

Így szólt: tengerészek lesztek,

Míg a tenger megszabadít,

De ő már akkor tudta,

Hogy emberként elhagyatva,

Úgy süllyed alá, akár a kő

Akár a kő

És te útra kelnél véle,

Bárhová vakon követnéd,

És te talán bíznál benne,

Hiszen gondolatban elfogadtad rég

És most Suzanne fogja kezed,

És a folyóparthoz vezet,

Csupa toll és rongy ruhája,

Mint egy Üdvhadsereg árva,

És a napfény méze ömlik le

A kikötői lányra

És a sok szemét és virág közt

Úgy látod, ahogy ő látja

Lent az algák közt a hősök,

Gyermekek hajnali fényben

Szeretetre vágyakozva

látod őket öröklétben

Míg Suzanne tükröt tart eléd

És te útra kelnél véle,

Bárhová vakon követnéd,

Éxs te tudod, bízhatsz benne

Hiszen gondolatban tiéd lesz már rég