[MKDMSK]
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül
A víz borrá válik, de a számban vérré válik, egy könny akár a bánat óceánjává is válhat
Ha a lábaid a cementbe merülnek, hogy tudsz a felszínre jönni
Az férfi nem nézi bolondnak magát a tükörben
Ideje levenni a maszkot, s eltemetni örökre
Mikor felvidultál, hogy otthon érezd magad
Könnyebb, mint összerakni a saját kirakósodat
Ha mindent megjutalmaznak a végén, akkor mi értelme várni a jutalmat
Túl sokáig köröztem e kopott cipőkben
Egy végtelen úton*, halott elnökökkel a szememben
Egy királynak lenni, mint Elvis, hogy élőnek érezzem magam
De mikor kifogysz a penny-kből és cent-ekből, elgondolkodsz, hogy hogyan tovább
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül
[Pyhimys]
Mindenkinek van egy maszkja, láthatod, az enyém hogy ereszt
Mélyen a tengerben vagyok, s még mélyebbre tartok
Hozz segítséget, nekünk nem kell segítség, nem kell nekünk, inkább meghalnánk
Közületek senki se ismeri Mikidi-Mikko-t, senki sem vihet senkit a mély vízbe,
Mi állunk a nevető arc mögött, sérülékeny elmével, mely sosem komoly
Egy úton, mely már hat láb mélyen fekszik a föld alatt
Élem az álmom, élem a rémálmom
Pennywise bámul a tükörben, s megváltoztatom az utat
Egy autó felém jön, nem akarok meghalni, nem akarok gondolkodni, a tesó megízlelte a hírnevet, áldás
De ha azt hiszed ez segít rajtam, akkor nem ismered a félelem birodalmát, mikor a karma az adósságára vár, el fogom mondani,
Hogy rövid az út a sikertől a vereségig, s a szomorú bohóc végleg egyedül marad
[MKDMSK]
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül
Nevetek, mikor mások sírnak, sírok, mikor mások nevetnek
Egy szomorú bohóc vagyok, de még éneklek a kezemben egy kalappal
Számomra minden nap ugyanolyan, nap nap után, a gondolataimban bármi béke nélkül