Az utca túloldalán olvas egy könyvet
Olyasvalakire vár, akivel sosem fog találkozni
Kávézunk és elbeszélünk egy-két órát
Csodálkozik, mitől van olyan jó kedvem
Eltöltöttük az időt, majd pakolni kezdett
Támaszra volt szüksége és a mankója lettem
Soha nem fogja tudni, milyen sokat jelent nekem
Bárcsak játszhatnék én is, de én vagyok a bíró
Lemond
Minden szóról, minden hangról
Lemond
Minden érintésről, minden mosolyról, minden rosszalló pillantásról
Lemond
A fájdalomról, amit mostanáig tűrtünk
Lemond
Az összes letűnt reményről, amit most megtaláltam
Legyél az enyém
Bár tudom, mit keresek
Téglafalat emelt az ajtója mögé
Visszautaznék az időben, hogy bevalljam
De félek, lelőné a kézbesítőt
Lemond
Minden szóról, minden hangról
Lemond
Minden érintésről, minden mosolyról, minden rosszalló pillantásról
Lemond
A fájdalomról, amit mostanáig tűrtünk
Lemond
Az összes letűnt reményről, amit most megtaláltam
Legyél az enyém
Azt hiszem megtaláltam a Virágot a gyomok közt
Azt hiszem megtaláltam a Virágot a gyomok közt
Kerestem, még a kezem is vérzett
De ez a Virág nem az enyém...
Azt hiszem megtaláltam a Virágot a gyomok közt
Azt hiszem megtaláltam a Virágot a gyomok közt
Kerestem, még a kezem is vérzett
De ez a Virág nem az enyém...
De ez a Virág nem az enyém...
Miért is lenne az enyém?
Minden szóról, minden hangról
Minden szóról, minden hangról
A fájdalomról, amit mostanáig tűrtünk
Az összes letűnt reményről, amit most megtaláltam
Lemond
Minden szóról, minden hangról
Lemond
Minden érintésről, minden mosolyról, minden rosszalló pillantásról
Lemond
A fájdalomról, amit mostanáig tűrtünk
Lemond
Az összes letűnt reményről, amit most megtaláltam
Legyél az enyém
Feladod
Soha nem volt bátorságom megkérdezni
Feladod
Már nincs több esélyem rá, igaz?
Feladod
Soha nem volt bátorságom megkérdezni
Feladod
Már nincs több esélyem rá, igaz?
Feladod
Soha nem volt bátorságom megkérdezni