A tetőn ültünk
Néztem a szabadon szálló madarakat
Néztem ahogy a felhők mennek
És eggyé válik az eső a tengerrel
Hallottam a kedvesem beszélni
Minden levegővételét
Mintha mindig is így kellett volna lennie
De aztán szakítottunk
Ő nyugatra ment én pedig keletre
Új szerelme lett
Egy kicsit túl hamar, ha engem kérdezel
Úgy hallottam, szereti őt
Egy kicsit jobban, mint engem valaha is
És ennek mindig is így kellett lennie
Bámultam a láthatárt
És azt mondtam: mennyiszer kell még elbuknom, hogy repülhessek?
Merengtem a régi időkön és azt mondtam:
Mennyi utat kell még bejárnom, amíg megtalálom?
És most nehéz
Mert a szerelem, a szerelem mindig durva
A tetőn ültem
Néztem a szabadon szálló madarakat
Néztem ahogy a felhők mennek
És eggyé válik az eső a tengerrel
És csak egy pillanatra, egyetlen pillanatra
Függetlennek éreztem magam mindattól, aminek lennem kell
Bámultam a láthatárt
És azt mondtam: mennyiszer kell még elbuknom, hogy repülhessek?
Merengtem a régi időkön és azt mondtam:
Mennyi utat kell még bejárnom, amíg megtalálom?
És most nehéz
Mert a szerelem, a szerelem mindig durva