Felébredtem korán reggel,
s bárhogy forgattam, fájt a fejem.
Egy doboz sör volt a reggeli,
majd még egy, hogy desszert is legyen.
Az ingek között turkáltam, hogy,
a legkevésbé piszkosat felvegyem.
Arcot mostam, fésülködtem,
s elindultam -- hogy hová, nem tudom.
Zavaros volt a tegnap este,
volt sok cigi, s egy-két deci tömény.
Most elnéztem egy kissrácot,
egy konzervdobozt rugdalt az utca kövén.
Egy félig nyitott ablak mögül
rántott csirke szaga áradt felém,
hogy visszavigyen valamihez,
amit elvesztettem az úton egy napon.
A kihalt városi utcán
vasárnap reggel senki más nem jár.
Meghalni sincs kedvem,
pedig, Uram, szólíthatnál már.
Csak a csizmám talpa koppan,
a hang is és a visszhang is sivár.
A kihalt városi utcán
rám megint egy üres vasárnap vár.
A parkban egy apa figyelte,
ahogy kislánya a hintán égbe repül.
Egy templom mellett megálltam,
egy kórus egy zsoltárt próbált belül.
Aztán elindultam hazafelé,
egy messzi harang hangja mellém szegült,
a kihalt utcán elkísérte
tűnő álomként a sóhajom.
A kihalt városi utcán
vasárnap reggel senki más nem jár.
Meghalni sincs kedvem,
pedig, Uram, szólíthatnál már.
Csak a csizmám talpa koppan,
a hang is és a visszhang is sivár.
A kihalt városi utcán
rám megint egy üres vasárnap vár.