Sunday Morning Coming Down [1988 Version] [Hungarian translation]

Felkeltem vasárnap reggel

Tarthatatlanul nehéz fejjel, de ez nem fájt

És a sör, amit reggeliztem

Nem volt rossz, így ittam még egyet desszert gyanánt

Aztán kutakodtam a szekrényemben

A ruháim között és kezembe akadt a legtisztább piszkos ingem

Aztán megmostam az arcom és megfésülködtem

Lemásztam a lépcsőn, hogy a napot elkezdjem

Elszívtam előző éjjel az agyam

Cigik és zeneszámok társaságában

De rágyújtottam az elsőre és néztem egy kisfiút

Ahogy szidja a dobozt, amit rugdosott

Átkeltem az üres utcán

Felismertem a vasárnapi sült csirke illatát

És ez visszaadott valamit

Amit valahol, valahogy elvesztettem az út során

Egy vasárnap reggeli járdán

Azt kívánom, Uram, bár ne lennék józan

Mert van valami a vasárnapban

Amitől a test úgy érzi, egyedül van

Oh, és nincs semmi más, mi annyira csendes

Mi akár fele olyan magányos, mint a hangja

Egy alvó város járdájának

Eljött a vasárnap reggel

Láttam egy apukát a parkban

Egy nevetgélő kislánnyal, akit lökött a hintában

És egy vasárnapi iskola mellett megálltam

Hogy az énekeiket hallgassam

Továbbmentem az úton

Valahol messze egy magányos harang szólt

És a kanyonban úgy visszhangzott

Mint egy szertefoszló tegnapi álom

Egy vasárnap reggeli járdán

Azt kívánom, Uram, bár ne lennék józan

Mert van valami a vasárnapban

Amitől a tested úgy érzi majd, hogy egyedül van

Oh, és nincs semmi más, mi annyira csendes

Mi akár fele olyan magányos, mint a hangja

Egy alvó város járdájának

Eljött a vasárnap reggel