Az ősz sosem tűnt ennyire hidegnek korábban
Itt vagyok, alszom a földön
Megváltoztunk, akárcsak a falevelek
A házamon kívül
És a telefonom csendben pihen a kanapén
Emlékszem júniusra
Mikor találkoztam veled
És a szemeid zöldek voltak
És mi is
De a nyárnak vége
Kuszák voltunk a reggeli napfényben
Kezdtél egyre jobban fázni
És tudtuk, hogy befejezetlenek vagyunk
Vissza a városomba, vissza az életedbe
A szürke égbolt csókokkal mond búcsút a szerelmeseknek
A nyárnak vége
Még mindig látom az árnyékodat
A forró fehér homokban
Még mindig érzem a gyűrűmet a kezeden
Az óra mindig csak ketyegett
Az üveg mögött
Azt énekelte "szerelmem, légy jó mindvégig"
De mindketten tudtuk
Amibe belekezdtünk
A dolgok amiket mondtunk
Igaznak hangoztak
A távoli ártatlanság
Amit magunk mögött hagyunk
Az utolsó szavad az elmémbe égtek
A téli időben