Megborzongsz a sötétben
A parkban esik az eső, míg te
Hirtelen megállsz a folyótól délre és felejtesz mindent
Egy banda Dixie-t fúj, 4/4-es ütemmel
Jól érzed magad, ha azt a zenét hallod
Hát most belépsz, de nem túl sok arcot látsz
Bejönni az esőről, hogy meghallgassa, hogyan is szól a jazz
Nagy a verseny a környéken
Óh, de a kürtök, azok adják ezt a hangot
Ott lent egész délen, ott lent egész délen
London városában
Végigméred Gitár George-t, az összes akkordot ismeri
Figyeled, neki csak a ritmus számít, de nem akarja üvöltetni, vagy énekeltetni
Igen, az az öreg gitár minden, amire telik neki
Amikor a fények alá lép, hogy játsszon
És Harry nem bánja, ha sose kerül reflektorfénybe
Van rendes munkája, egész jól megvan
De úgy tud a zongorán játszani, mint valami csoda
Péntek estére tartogatja
A Szultánokkal, a Zene Szultánjaival
Egy suhancokból álló csapat hülyéskedik a sarokban
Részegen, a legjobb buggyos barna gatyákban és emeltsarkú cipőkben
Tesznek is rá, hogy egy banda trombitán játszik
Ez nem az, amit ők rock and roll-nak neveznek
És aztán a Szultánok, igen, a Szultánok Kreolt játszanak
Kreolt
Később a férfi, igen ő, egyenesen a mikrofonhoz lép
És, épp ahogy megszólal a zárás közeledtét jelző csengő, közli, hogy:
Jó éjszakát, ideje hazamenni!
Aztán még gyorsan hozzáteszi:
Mi vagyunk a Szultánok, a Szving Szultánjai