Fényes és szentimentális
Mosolya volt
Élő virágai voltak,
És szabad lovai
Az élet a végtelen szántóföldeken,
És az őszinteség.
A Földön én és ő
Szeretők és idegenek voltunk, én és ő
Mi ketten mezitláb keresve a látóhatárt, én és ő!
Tenger és föld voltunk, én és ő
Megfeledkezve az időről
Se tegnap, se holnap,
Én és ő
A Földön én és ő
Szeretők és idegenek voltunk, én és ő
Én és ő
Tenger és föld voltunk, én és ő
Megfeledkezve az időről
Se tegnap, se holnap,
Én és ő
A Földön én és ő
És az élet folytatódik,
Se nem különböző, se nem egyforma
Mosolyok, sírás és háborúk közt
Sosincs egy igazság,
És mi, keressük magunkat minden pillanatban
Mindegy korból.