Hogy vagy, mit csinálsz?
Mit keresel ezen a vonaton?
Hova mész, kivel vagy?
Látod még azt, aki sosem nevet?
Jól meg vagy vele?
Aludj itt, ha jól esik, én Milánóban megállok
Kávét akarsz, tessék, a hálóvagonban nincs egy lélek se
nyugodtan ellehetsz, de gyere...
Történetek, mikor megértettem őket, semmi komoly, de
húzd el a függönyöket a Nap elől, ami előttünk emelkedik fel
és te, a vonaton, ami halad felfelé
most itt vagy és nem tudom, ez egy véletlen vagy nem
Te onnan, én innen
kínos a csönd
én hallgatok, te hallgatsz
rögzítve van a cipőm, pedig megcsókolnálak
Közelebb jössz és ezt teszed
olyan, mintha mindig azt tennéd, amit akarsz
és tetszik, tudod
a parfümöd, a füst szaga, amit kieresztesz
és te, a vonaton, ami halad felfelé
megölelsz és máris a gyengeponjtaimon
vagy
és te, a vonaton, ami halad felfelé
Újranyitsz egy történetet
már le van zárva veled
és aztán megint felöltözöl
(talán jobb így, de igen)
Beszélni szeretnék hozzád és észreveszem, hogy
nincs semmilyen téma
itt van a parfümöd, a füst szaga, amit kieresztesz
és te, a vonaton, ami halad felfelé
a tükörben nézed magad és már messze vagy
és te, a vonaton, ami halad felfelé
megkérdezed, hány óra van
visszanyitod a függönyöket
már nem vagy ott...