Enyém az éjszaka, oly' feketén éget
És nem lesz reggeli fény
Az emberi faj mocskos betegsége
Távol tartja a reggelt a tekintetünktől
Miért nem tudjuk kimondani a titkos szót
Semmit se tisztelünk, se tüzet, se vizet
Ne várj kegyelmet, se haladékot
A saját vérünkben gyötrődünk és vigyorgunk
Nincsen nap, csak felhők és mérgező eső
Megerőszakolva és fagyoskodva
Újra az álom áldozatai
Napjaink már igencsak sötétebbek
Hazudunk és becsapjuk saját magunkat
Ha ezt tesszük, akkor kérdem én tőled,
Hogyan mondhatnánk igazat valaki másnak
Nincsen út, egyáltalán semmi ösvény
Elpusztított minket a saját tervünk
A levegő, amit belélegzünk, meg fog ölni mindannyiunkat
És nem marad senki, akit ez érdekelne
Nincsen nap, csak felhők és mérgező eső
Megerőszakolva és fagyoskodva
Újra az álom áldozatai
Maradj tiszta, légy igaz
Tégy meg mindent, amit csak tudsz
Csináld hamar, vagy mind meghalunk
Tízezer év, és nincs semmink, csak az öngyilkosság
Ha vannak istenek, akkor áruld el nekem
Hogy miért kényszerítenek minket a gyilkolásra újra és újra
Százezernyi és ezernyi évek
Nincsen kegyelem az emberek elméjében
Mi az a szó, amit olvasnunk kéne?
Milyen varázsigét kéne elmondanunk?
Hogyan kérhetnénk most igazságot
Amikor az egész világ el van cseszve?
Nincsen nap, nincsen remény, a világ megőrült
Megerőszakolva és fagyoskodva
Újra az álom áldozatai
Maradj tiszta, légy igaz
Tégy meg mindent, amit csak tudsz
Csináld hamar, vagy mind meghalunk
Tízezer év, és nincs semmink, csak az öngyilkosság