Fagyossága maga volt a művészet
És bemocskolta romlott szívem
Csak hagyj meg magányomban
Itt érzem otthon magam
Mióta azon a hideg éjjelen
A szerelmem így kiáltott:
'Elbuknál, feladnál, feladnál-e értem mindent
Üsd ki a démonokat az álmaimból
Elbuknál, feladnál, feladnál-e értem mindent'
Kifelé az álmaimból
Bánata gúnyolt,
Ám megtagadtam, hogy sétát tegyek benne
Mondtam hagyjon meg magányomban
Hol magamat megleltem
Csak felelt
A szerelmem kiáltásával:
'Elbuknál, feladnál, feladnál-e értem mindent
Üsd ki a démonokat az álmaimból
Elbuknál, feladnál, feladnál-e értem mindent'
Kifelé az álmaimból