Fennséges és csendes,
ahogy körülöttem táncolsz
és elfelejtem,
hogy rád gondolok
és ahogy a szád lángol,
mikor mosolyogsz.
Az üresség elég lett volna.
Az üresség elég lett volna.
Fennséges és csendes,
ahogy körülötted minden remeg
és minden véget ér.
Rám gondolsz,
s a betegségeinkre.
Menekülök Párizsból.
Az üresség elég lett volna.
Az üresség elég lett volna.
De tudom, hogy maradni fogsz
a virágok között, ahol hagytalak
akkor éjszaka.
Erőszak és ígéret –
ez minden, amit utálsz,
meg a halál.
Az üresség elég lett volna.
Az üresség elég lett volna.
A távolléted simogatom,
a hegy és az andalgás,
majd az unalom.
A folyó hasonlít rád,
legalábbis látszólag,
de mégis menekülsz.
Az üresség elég lett volna.
Az üresség elég lett volna.
De tudom, hogy maradni fogsz
a virágok között, ahol hagytalak
akkor éjszaka.
Erőszak és ígéret –
ez minden, amit utálsz,
meg a halál.
Az üresség elég lett volna.
Az üresség elég lett volna.