Bárcsak jobb hangra találnék, sose hallottra,
Bárcsak jobb hangom lenne, szám szebb szókat dalolna,
Bárcsak találnék új dallamra a húrok között,
Bár ne kéne mindig rímelni, mikor éneklek.
Azt mondták, majd idővel szűnik minden félelem
De most állok félszegen, rólam tett megjegyzéseken.
Homály-arc nevem, s érdekel, mit gondolsz,
Homály-arc nevem, s érdekel, mit gondolsz,
Bár visszatérnének a régi szép idők,
S anyánk altatódala, de most minden frusztrált.
Bár visszatérnének a régi szép idők,
S anyánk altatódala, de most minden frusztrált.
Néha egy illat hozza vissza a gyermekkorom,
Egy pillanatra. S hogy, megérteni sosem fogom.
Gyertyába zárnám őket, hogyha rájuk lelnék,
Pénzzé tenném, el se fogynának, de csak egy kelne el talán.
Bátyámé lenne, mert egy az orrunk,
s mit hordtunk, s otthonunk, a patak mellett, hol barangoltunk.
Emlékeztetne minket könnyed tétlenségre,
Diákhitel helyett mindig inkább kalandoknak élve.
Együtt játszottunk, mindenkinek volt álneve,
Építettünk űrhajót, és aztán elszálltunk vele.
A világűr érdekelt, s most mindenki méreget,
S mondják: Ébredj, mert pénzt kell keresned.
Együtt játszottunk, együtt játszottunk, nyuszi
Együtt játszottunk, ébredj, pénzt kell keresni
Együtt játszottunk, együtt játszottunk, nyuszi
Együtt játszottunk, ébredj, pénzt kell keresni
Együtt játszottunk, mindenkinek volt álneve,
Építettünk űrhajót, és aztán elszálltunk vele.
A világűr érdekelt, s most mindenki méreget,
S mondják: Ébredj, mert pénzt kell keresned.