Láttad már azt az öregembert,
kéregetni a piac mellett,
kopott cipőjével szemétbe
kotorni a múltját?
Szemében már nincs büszkeség,
Kezében már csak üresség.
Tegnapi újság, tegnapi hírekkel!
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!
Láttad már a koldus asszonyt,
elcsoszogni Londonban.
Koszos hajjal és rongyos ruhákban?
Nincs ideje beszélgetni,
csak szemlesütve elsietni,
mint cipeli a múltját két kezében két táskát!
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!
Éjjel-nappali kávézóban,
éjfél előtt elmúlóban,
néhány öregember a cókmókját szorongatja.
Elmerengnek a világ felett,
egy üres teás csésze mellett.
Mindennap a végét magányosan várva.
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!