Milyen különös is az én sorsom.
Ide vezetett..
Hozzád..Egyetlen lépésre állok a szívedtől és mégsem érhetem el soha..
Ezért csendbe budkolózva továbbléptem hát,távol a szemtől,távol a szívtől..Távol Tőled..
Miféle nő lesz belőlem,ha Te nem leszel velem s én pedig még mindig és egyre jobban szeretlek?
Milyen különös is a sorsom..Itt most valóban meglep..
Földbe gyökerezett a lábam és nem értem hova is kellene mennem nélküled..
Mert ha mindez szerelem volt ,akkor én ezt messze száműztem
De egyszerüen az is fáj ha nem gondolhatok Rád..
Miféle nő lesz belôlem,ha nem leszel mellettem és én pedig még mindig és egyre jobban szeretlek
Nem
Veszithetlek el,harcolni fogok a távolsággal és az idővel
Egyre közelebb leszek hozzád,ahovà a szivem repít,melynek csak Rólad beszélek
És itt maradok,hogy soha de soha többé ne veszitselek el..
Világos most már a sorsom..Visszahozott újra ide Hozzád,egyetlen lépésre a szerelmedtől
De most már el foglak érni
Ha kell kiabálok,hátha meghallaod hangom,mi Téged hív
Meghallod,ha akarod
Miféle nő lesz belôlem,ha nem leszel mellettem és én pedig még mindig és egyre jobban szeretlek
Nem
Veszithetlek el,harcolni fogok a távolsággal és az idővel
Egyre közelebb leszek hozzád,ahovà a szivem repít,melynek csak Rólad beszélek
És itt maradok,hogy soha de soha többé ne veszitselek el..