Sajnálom, mennem kell
De tudtam, hogy hazugság volt
Mennyi idő veszett el miatta
Aki ígéri, de sosem változik meg
Különös szerelmek, bajba sodornak
De valójában (a baj maga) mi vagyunk
És te várod, hogy hívjon
A telefonért harcolva
A szíved a gyomrodban,
A könyököd egy sarokban,
Ott, egyedül, s a remegés belül
Hogy miért is nincs itt, és
A különös szerelmek azok, amik felnőni
S a könnyek között nevetni késztetnek
Hány oldal vár még megírásra
Hány álom és sérelem arra, hogy meséljenek róluk
A szerelmek azok, amik ebben a korban gyakran
Mélyen összezavarják a lelket, ami
Hiába kérdezgeti magától,
Hogy ez-e a nekünk való szerelem
És hány éjjel veszett el sírással,
Levelek újraolvasásával, miket
Nem tudsz már kidobni
A nosztalgia útvesztőjéből
Nagy szerelmek, amik véget érnek
De miért maradnak (mégis) bent a szívben?
Különös szerelmek, jönnek és mennek
Emékek között rejtőznek
Igaz történetek, melyek hozzánk tartoznak
De elszakadnak egymástól, akárcsak mi
Különös szerelmek, törékenyek,
Foglyok, szabadok
Különös szerelmek bajba sodornak
De valójában (a baj maga) mi vagyunk
Különös szerelmek, törékenyek,
Foglyok, szabadok
Különös szerelmek, amik nem képesek élni,
Így bennünk vesznek el
Sajnálom, mennem kell
Ez alkalommal megígértem magamnak
Mert igaz szerelmet akarok
Nélküled...