Strada facendo [Hungarian translation]

Én és sötét szemeim együtt nőttünk fel

Egy buzgó lélekkel, hogy helyet követeljünk (magunknak), ami már nem létezik

Ezer friss, biciklin töltött reggelben

És még ezer naplementében a villamos vezetékei mögött

Mosolyokra és ölelésekre éhesen ott belül

Én és emlékekkel meg címekkel tele elvesztett fiókjaim...

Láttam azok arcait és hangjait elsétálni előbb vagy utóbb, akiket szerettem

És belélegeztem egy ismeretlen tenger (illatát) a város hosszú és üres nyári óráiban

A búskomorság vetette árnyékom mellett

Én és sok véget ért éjszakám mintha ernyőt kérnénk

Míg az arcom a mellkasomon (pihen), hogy számba vehessem bajaimat és fájdalmaimat

Az utakat jártam, melyek a szelet követve kanyarognak

És legbelül (csak) hiábavalóságot éreztem

S gyöngén és erősen csak azt mondtam magamnak: Meglátod, meglátod, meglátod majd!

Ahogy mész előre, meglátod majd

Hogy nem vagy már egyedül

Ahogy mész előre, találsz

Egy kampót az ég közepén

És megérzed, ahogy az út megdobogtatja szíved

Találsz még szerelmet, meglátod

Én, igazán kicsiny, az emberek között, akik a világon csak vannak

Én, aki elaludtam egy vonaton, ami már nem indul el soha

És futottam a hold fehér síkjain

Hogy még egy napot leszakíthassak az ártatlanságomnak

S fiatalon és öregen (csak) azt mondtam magamnak: Meglátod, meglátod, meglátod majd!

Ahogy mész előre, meglátod majd

Hogy nem vagy már egyedül

Ahogy mész előre, találsz

Egy kampót az ég közepén

És megérzed, ahogy az út megdobogtatja szíved

Találsz még szerelmet, meglátod

S még egy ilyen dal sem változtathatja meg az életet

De (akkor) mi az, ami hajt minket előre és azt mondatja velünk: még nincs vége?

Mi (lehet akkor) az, ami szétszakítja a szívemet a dalok és a szerelem között?

És ami énekelni és szeretni késztet, mindig tovább?

Mert a holnap jobb lesz, mert holnap te

Ahogy mész előre, meglátod majd (mert a holnap jobb lesz, mert holnap te)

Ahogy mész előre, meglátod majd (mert a holnap jobb lesz, mert holnap te)

…

…