Régen csak éj honolt,
S nem volt a mindenségben
se dal, se álom, míg egyszer
Egy író tűz mellett
Álmodván Földanyáról
Gyermeki szívvel idézte meg őt;
Festő egy tó partján
Az egész nagyvilágot
festette hópihébe,
Költői szabadság
Áhitat vásznára fest,
S a Föld ismét a csillagok között jár.
Én vagyok Sohaország dallama
Tisztaság, emberiség álma
Bölcső mit Pán Péter rég elhagyott
Néma sárkány égszínkék égen
Minden kémény s holdvilágos táj
Mese mibe bekerülhetsz tán,
Minden drágán ölelt emléked.
Én vagyok az utad
S vagyok a végcélod is,
Otthon, és mese
Mi téged olvas.
Hogy érezzed az éjt
Az űr-katlan-mélyt
Kövesd a tébolyt,
Alíz is ezt tette rég.
Képzelet tárháza,
Az álmok áruháza!
Szeresd a mesét,
s ők megálmodnak majd.
A mesélő elbódít
szavai játékával,
Az élet maga a mesék feneketlen ládája
Én vagyok Sohaország dallama
Tisztaság, emberiség álma
Bölcső mit Pán Péter rég elhagyott
Néma sárkány égszínkék égen
Minden kémény s holdvilágos táj
Mese mibe bekerülhetsz tán,
Minden drágán ölelt emléked.
Én vagyok Sohaország dallama
Tisztaság, emberiség álma
Más Földnek keresvén mennyeket.
Sohaföld, ártatlan,
minden ember álma,
Pán Péter
Én vagyok Sohaország dallama
Tisztaság, emberiség álma
Bölcső mit Pán Péter rég elhagyott
Néma sárkány égszínkék égen
Minden kémény s holdvilágos táj
Mese mibe bekerülhetsz tán,
Minden drágán ölelt emléked.
http://dalszoveg-forditas-lyricsvideo.hu/