Egyedül, szó nélkül
Az igazság éjjele után
Miközben a nap első fényeivel
Kivilágosodik egy város ege
A falakra írt kapcsolatokkal -
A tegnap vagy tán a mai nap kapcsolatai
Vágyak kemény játszmájának
Szüleménye, melyek elmúlnak már.
A fájdalmam
Haragjában
Éneklem a nosztalgiát
Arról ki ugyanazt a hibát követte el...
Mennyi kapcsolat van mit meg kell osztanom
Azzal ki vesztett mint én,
Azzal ki tényleg tud szeretni,
És szorongva él.
A félig megírt kapcsolatokban...
Napok melyekre emlékezni kell,
Fantáziával teli oldalak;
A fájdalmat okozó éjszakák -
És ez volt az én kapcsolatom.
Kitéptem a múltam lapjait
De nem dobom el őket
Hogy ne feledkezzek meg mit adtam én...
Mennyi kapcsolat van mit meg kell osztanom
Azzal ki vesztett mint én,
Azzal ki elárulva érzi magát,
És már megbocsátott.
Mennyi kapcsolat, ami talán felesleges,
Ahol az győz, ki nem adott
De te vagy az egyetlen hiba
Amit újra elkövetnék a szerelemért...
Kijövök azokkal az emberekkel
Akik közömbösen tekintenek rám
Az én világom közepében
Egyedül vagyok és nem fogok élni...
Ne keressél, ne gondolj többet rám,
Így ez el fog múlni
De te vagy az egyetlen hiba
Amit újra elkövetnék a szerelemért...
Mennyi kapcsolat van mit meg kell osztanom
Azzal ki vesztett mint én,
Azzal ki tényleg tud szeretni
És ha a szerelem őszinte,
Akkor az igazság fáj....