Most már olyan világos minden
Az arcodra van írva
A világon belüli világban
Érzem az égő hidak szagát
A cápák örökké köröznek
Sose mennek el
Ezekben a zavaros, sötét vizekben
Olyan nehéz utat találni és olyan könnyű gyűlölni
Mázolj feketére, csinálj belőlem démont, így törlesztesz nekem?
Ismersz-e igazából valakit valaha, amíg el nem fordítod a fejed?
Rosszba vetettem a bizalmam, csak hogy megtanuljam, hogy az őszinteség csak egy szó
Ez egy lopott élet
Mielőtt elmész
Ne felejts el megforgatni a kést!
Mi következik, még több árulás?
Nem szenvedtem még eleget?
Annyira élőnek éreztem magam tőled
De most már csak gyilkolsz, csak gyilkolsz engem
Nyesegesd le a rothadt húst!
Eljött az égés ideje
Szaggasd le a koszos hazugságokat!
Tárd fel a ronda igazságot!