Szeretném, ha ma éjjel itt lennél velem, hogy lásd az Északi Fényt,
Bárcsak itt lennél velem ma éjjel,
Bárcsak magam mellett tudhatnálak ma éjjel, mikor lángol az ég,
Bárcsak magam mellett tudhatnálak...
Mert voltam már lenn, és csúsztam-másztam,
De többé már nem hátrálok meg.
Nem tudod abbahagyni a hazudozást, (a hazugságok) aláhullanak az égből,
Le egyenesen rám, (de) én még mindig állok,
Nem tudod elvetni a kockát, és lehet hogy meglepődöm,
De lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok.
Égetsz, akár ezernyi csillag, bár fényévekre vagy innen,
Égetsz, akár ezer vagy még annál is több csillag.
Odafenn vagy, mindig velem vagy,
Lemosolyogsz rám.
Nem tudod abbahagyni a hazudozást, (a hazugságok) aláhullanak az égből,
Le egyenesen rám, (de) én még mindig állok,
Nem tudod elvetni a kockát, és lehet hogy meglepődöm,
De lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok.
Ez valami szent dolog, valami, ami annyira gyönyörű,
Valami csendes dolog, mely enyhülést hoz elmémre,
Mikor a nyomás újra és újra elsodor.
Mert voltam már lenn, és csúsztam-másztam,
Körös-körül és mindig elbuktam,
Te odafenn vagy, mindig velem vagy,
Lemosolyogsz rám.
Nem tudod abbahagyni a hazudozást, (a hazugságok) aláhullanak az égből,
Le egyenesen rám, (de) én még mindig állok,
Nem tudod elvetni a kockát, és lehet hogy meglepődöm,
De lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok.
Nem tudod abbahagyni a hazudozást, (a hazugságok) aláhullanak az égből,
Le egyenesen rám, (de) én még mindig állok,
Nem tudod elvetni a kockát, és lehet hogy meglepődöm,
De lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok.