Oly csendes,
ahogy mind tudtuk,
hogy örökké itt van,
örökké és egy élet,
és oly csendes volt,
hogy mind sejtettük
erre nincs szó,
amivel valaki az érzést leírhatná.
Oly csendes, hogy minden óra hallgat
igen, az idő jött, hogy megadja magát,
olyan csendben és elveszetten mentél tovább
olyan csendben és elveszetten mentél tovább
(Refrén:)
Annyit hallgattam és mégsem jött soha hozzám,
ez az ok, amiért éjszaka nem tudok aludni
ha még ezer dalt írnék a hiányról
az sem jelentné azt, hogy értem
miért marad meg örökre ez az érzés.
Oly hangosak az órák a becsapódás után, ahogy számoljuk,
mindent megfogni és megérteni, és olyan
hangos volt, hogy gondolataink nem voltak elég üresek
olyan hangos és elveszett volt itt
ahogy a csend lakott nálunk helyetted.
Annyit hallgattam és mégsem jött soha hozzám,
ez az ok, amiért éjszaka nem tudok aludni
ha még ezer dalt írnék a hiányról
az sem jelentné azt, hogy értem
miért marad meg örökre ez az érzés.
Oly csendes, bár minden nap hiányolom
és mindig, mikor ott vagy
megmutatod nekem, hogy a csend már a barátoddá vált.
Annyit hallgattam és mégsem jött soha hozzám,
ez az ok, amiért éjszaka nem tudok aludni
ha még ezer dalt írnék a hiányról
az sem jelentné azt, hogy értem
az sem jelentné azt, hogy értem
Annyit hallgattam és mégsem jött soha hozzám,
ez az ok, amiért éjszaka nem tudok aludni
ha még ezer dalt írnék a hiányról
az sem jelentné azt, hogy értem
miért marad meg örökre ez az érzés.