Stihija [Hungarian translation]

Nem keresel engem, sokáig egyedül harcolsz,

Vigyázol, nehogy nyomjaidra leljek.

A vereséged könnyen elrejtheted mindenki elől,

De valamely régi kedvesed megismerne téged.

Nem kereslek téged, tudom, hogy meneküljek el előled,

Ügyelek arra, hogy ne gondoljak ránk.

A vereségemet senki se veszi észre,

Csak téged hallottalak oly hangosan.

De el fognak jönni a napok, amikor mégis a levegőben foglak egy pillanatra érezni,

És tudom, hogy halkan sírsz, hogy az életünk nélkülünk múlik el.

Mint egy őserő, egy életen át a szemünk előtt,

S most látom, neked, s nekem, mink volt egykoron

Egy világ két világgá esett szét

Most puszta, s érintetlen