Az acélhegyet megmásztuk, a csónak ellökve
Utolsó pillantás, és kitörünk az Óceánra
A csillag vezet minket fényével az éjszakából
Fekete hamu nyomja a tengert, ahogy hajónk halad dugatyúk zajában
Egy kürt sír fel a csöndben, a hajókötél lehull
a hajógerinc ég felé fordul mikor a hátszél feléled
Az otthon mögöttem és horizon felvillan
de a szívemben a hangod hallom: fordulj vissza gyorsan
Oly sokat látom az arcodat az égen míg a felhőket kutatom
Talán az utazás része, a visszatérés igérete
Oly gyakran hallom a hangod, még akkor is amikor tudom hogy nem vagy ott....
talán a szeretet vált csillagképpé és mondja: Én vezetlek téged!
Soha ne felejts el
Soha ne felejts el
Oly sok emléket hagyok magam mögött
és milyen sok elhalványul, kivéve az ami igazán fontos...
Előttem a némaság, és az ismeretlen távoli semmi
de a szívemben a hangod, ami egy csillagképpé lett nekem
Oly sokat látom az arcodat az égen míg a felhőket kutatom
Talán az utazás része, a visszatérés igérete
Oly gyakran hallom a hangod, még akkor is amikor tudom hogy nem vagy ott....
talán a szeretet vált csillagképpé és mondja: Én vezetlek téged!
Soha ne felejts el
Soha ne felejts el