Hát van egy híd, és van egy folyó, min még át kell kelnem,
Ahogy megyek utamon.
Ó, lehet, hogy eltévedek,
És van egy út, mit követnek kell, egy hely, hová mennem kell.
Nos, senki sem mondta, hogy milyen lesz ott,
De mikor ott leszek tudni fogom,
Mert eljutok oda!
Lépésről-lépésre, apránként,
Kőről-kőre (igen), tégláról-téglára (ó, igen)
Lépésről-lépésre, napról-napra, mérföldről-mérföldre (oh, oh, oh)
És ez a régi út már durva és romos,
Oly sok veszél van az út mentén,
Oly sok teher hullhat rám,
Oly sok baj, mellyel szembe kell néznem,
Ó, de nem hagyom lelkemnek, hogy cserben hagyjon,
Ó, nem hagyom lelkem elillanni,
Míg el nem érek végállomásomra,
Lassan el fogom érni, mert elérem, hogy az enyém legyen!
Lépésről-lépésre, apránként,
Kőről-kőre (igen), tégláról-téglára,
Lépésről-lépésre, napról-napra,
Mérföldről-mérföldre (oh), járd a magad útját.
Mondd ki, ne add fel,
Meg kell őrizned azt, amid van,
Ó, ne add fel,
Tovább kell menned, ne állj meg (igen, igen)
Tudom, hogy fáj, és tudom, hogy szomorú vagy,
Tudom, hogy fáj, de ne hagyd, hogy a rossz dolgok elérjenek.
Lépésről-lépésre, apránként,
Kőről-kőre (igen), tégláról-téglára,
Lépésről-lépésre, napról-napra,
Mérföldről-mérföldre (oh), járd a magad útját.