Itt ülök ébren,
Arra gondolok, mikor utoljára láttalak,
Tudom, hogy nem vagy távol,
Lehunyom szemeimet, és még mindig látlak.
Itt fekszel mellettem,
Nem viselsz semmit, csak egy mosolyt.
Azonnal menni kell,
Számolom a repedéseket a járda mentén,
Szemtől szemben látlak,
A beszélgetésünkre gondolok,
Tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki változik,
Sosem akartam mást,
Csak odasétálni ajtódhoz.
A sötétben állok,
Ő az asztalon táncol,
Nézem az üvegen keresztül,
Ő valaki más angyala.
Talán hülyén hangzik, hogy vissza akarlak kapni,
De vissza akarlak kapni kislány,
És most a sötétben állok, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben.
Minden amit akarok az, hogy elrejtsem ezt az egészet,
De nem tudom leállítani magam, csak bámullak.
Bárcsak annak a férfinak a kezei az enyémek lennének,
Nem tudom leállítani magam, törődöm veled,
És ahogy leoltja a fényeket,
Úgy érzem, megbénultam,
És ahogy belenéz a nő szemeibe,
Igen, minden rendben.
A sötétben állok,
Ő az asztalon táncol,
Nézem az üvegen keresztül,
Ő valaki más angyala.
Talán hülyén hangzik, hogy vissza akarlak kapni,
De vissza akarlak kapni kislány,
És most a sötétben állok, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben, ó, ó.
A sötétben állok,
A sötétben állok.
A sötétben állok,
Ő az asztalon táncol,
Nézem az üvegen keresztül,
Ő valaki más angyala.
Talán hülyén hangzik, hogy vissza akarlak kapni,
De vissza akarlak kapni kislány,
És most a sötétben állok, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben, ó,
A sötétben, a sötétben,
Ő valaki más angyala,
Ő valaki más angyala.