Látom,
A mélyben maradsz,
Nem történik semmit,
Amit helyesnek érzel?
Késő éjjel,
A dolgokat, mik elmémet kísértik,
Magam mögött hagyom.
Csak azt tudom, hogy nincs már menekvés,
Mert szemeiket rajtunk tartják,
De én mégis rohannék,
Hogy ne lássam többé tekintetüket.
A helyemen maradok,
Nem fogom feladni,
Többé nem tagadok,
Ideje szembeszállni,
Nem hunyom le többé a szemem, és rejtem el az igazságot,
S ha elbuknék, majd valaki más
Áll a helyemre.
Körülöttem minden
Egyre erősebb, közeledik világom vége,
Úgy érzem, eljött az idő, hogy szembenézzek vele, ugye?
Bár talán ez már
Szeretett életem vége,
De nem fogok elfutni,
Mert innen már nincs visszaút.
A helyemen maradok,
Nem fogom feladni,
Többé nem tagadok,
Ideje szembeszállni,
Nem hunyom le többé a szemem, és rejtem el az igazságot,
S ha elbuknék, majd valaki más
Áll a helyemre.
Csak azt tudom, hogy én biztos megpróbálom,
És örökké a helyemen maradok.
A helyemen maradok,
Nem adom meg magam, (nem adom meg)
Nem fogom feladni, (nem adom fel)
Többé nem tagadok, (ahh-hhhh)
Ideje szembeszállni,
Nem hunyom le többé a szemem, és rejtem el az igazságot,
S ha elbuknék, majd valaki más
Áll a helyemre.
A helyemen maradok,
Nem fogom feladni,
Többé nem tagadok,
Ideje szembeszállni,
Nem hunyom le többé a szemem, és rejtem el az igazságot,
S ha elbuknék, majd valaki más
Áll a helyemre.