Mennyi az idő? Úgy tűnik már reggel van,
Látom az eget, olyan szép kék,
A tévé bekapcsolva, de én csak a te arcodat látom.
Ó, felkelek, csinálok egy kávét magamnak,
Olvasni próbálok egy kicsit, de nem köt le,
Hála Istennek nem vagy itt,
Hogy láss ebben a állapotban.
Semmivel telnek el napjaim,
Kicsinek érezve magam bámulom a falat,
És azt remélem, hogy te is rám gondolsz,
Telik az idő…
Hívni akarlak, de nem tudom mit mondhatnék neked,
Egy csókot hagyok az üzenetrögzítődön,
Ó, segíts kérlek, van egyáltalán valaki,
Aki fel tud ébreszteni ebből az álomból?
Semmivel telnek el napjaim,
Kicsinek érezve magam bámulom a falat,
És azt remélem, hogy te is rám gondolsz,
Azzal töltöm az időt,
Hogy bámulom a naplementét,
A „Bohóc könnyei”-nek a hangjára alszok el,
Egy vakká vált ima,
Így telnek a napjaim…
A barátaim azt mondják:
„Hé! Az élet megy tovább.”
Majd az idő gondoskodik arról, hogy túltegyem magam rajtad,
A szerelem buta játéka,
Játszol, nyersz, de csak azért, hogy veszítsél,
Ó, ó, ó…
Semmivel telnek el napjaim,
Kicsinek érezve magam bámulom a falat,
És azt remélem, hogy te is rám gondolsz,
Azzal töltöm az időt,
Hogy bámulom a naplementét,
A „Bohóc könnyei”-nek a hangjára alszok el,
Egy vakká vált ima,
Így telnek a napjaim…