Visszamegyek az időben oda, mikor még miénk volt ez a város,
Végig a Powdermill Lane-en(1) egészen a csatatérig(2)
Barátok voltunk, szeretők, és naiv bohócok
Nem tudtam, hogy ráérzek, hogyan is fogunk elválni,
Mikor arról beszéltünk, hogy miket fogunk csinálni
Merész álmodozók voltunk, és bölcsebbek is
Lesétáltunk az East Parade-en a vidámparkig(3)
Végig a Palace Arcade fényeinél(4)
És nézzük, ahogy az est leszáll a Souvereign Light Café-ra.(5)
Kérlek, hogy adj valami jelet, de sincs mit mondanod
Ne fordíts hátat, ne sétálj el,
Már jobb ember vagyok, mint akkor voltam
Lesétáltunk az East Parade-en a vidámparkig
Végig a Palace Arcade fényeinél
És nézzük, ahogy az est leszáll a Souvereign Light Café-ra.
Sétáljunk végig a mólón a zenepavilonig
Miközben sorban jönnek szembe a részegek és a szerelmesek
Egymást váltva, mint a Souvereign Light Café sztárjai.
Leveszem a bringámat a vonatról,
Felfelé tartok a North Trade Roadon(6)
És kereslek a Marley Lane-en,(7)
Kereslek minden épületben, minden utcatáblában
Miért is kellett
olyan messzire mennünk otthonról?
Már nincs mit rejtegetned, az vagy, aki vagy,
Lehet hatalmas házad és lehet gyorsabb kocsid,
Elszaladhatsz, de sosem juthatsz messzire
Lesétáltunk az East Parade-en a vidámparkig
Végig a Palace Arcade fényeinél
És nézzük, ahogy az est leszáll a Souvereign Light Café-ra.
Sétáljunk végig a mólón a zenepavilonig
Miközben sorban jönnek szembe a részegek és a szerelmesek
Egymást váltva, mint a Souvereign Light Café sztárjai.
Oda tartok, ahol az emberek tudják a nevem.